A tihanyi levendula és a levendulaméz

A tihanyi levendula története

A középkori kolostorkertek kékeslila színű, üde illatú növénye nyár közepén pompás látvánnyal fogadja a Tihanyba érkezőket. 
A félsziget szimbólumává vált levendula tihanyi - és talán magyarországi - elterjedését is Bittera Gyula gyógynövényszakértőnek köszönhetjük, aki az 1920-as években Franciaországból hozott szaporítóanyaggal kezdte meg Tihanyban a levendula termesztését. A félsziget vulkáni alapkőzete, déli fekvése és mediterrán klímája tartalmasabb illóolajat eredményezett, mint az eredeti francia alapanyagból párolt olaj. Ennek köszönhetően az első magyar illóolajgyáros a levendula termésterületét 100 hektárra növelte, ami aztán a 60-as évektől pusztulásnak indult.
Jelenleg két nagyobb területen, az őslevendulásban és a Külső-tóval szembeni ültetvényen kéklik a mediterrán félcserje, illetve Tihanyban bármerre járunk az élénk színű évelő minden 
portán, virágoskertben és parkban díszlik.
A Földközi-tenger mellékéről a Tihanyi Tájvédelmi Körzetbe elszármazott levendulának hazánkban nincs kártevője, így vegyszerezés nélkül termeszthető. 
A levendula virága is nektárt termel, ezért a méhek és az egyéb megporzó rovarok előszeretettel látogatják a levendulavirágokat. A házi méhek a levendulanektárt kaptáraikban finom mézzé érlelik, így kapjuk a mézkülönlegességnek számító levendulamézet. A levendulaméz nem csak azért különleges mert ritka.
Az igazi levendulaméz illata és íze nagyon kellemes, selymes, semmihez sem hasonlítható. Igazi csemegeméz. 
Ismerje meg a levenduleméz tulajdonságait és gyógyhatásait.