Amiről a repceméz származik

A repce (Brassica napus) a káposztafélék családjába tartozó értékes ipari növény, a magjából elsősorban olajat készítenek, nektártermelésének köszönhetően pedig értékes repceméz is származik róla.
Őshazájának Dél-Nyugat-Európát, Észak-Afrikát, Ázsiát tekintik. A káposztarepce valószínűleg a káposzta és a kerekrépa természetes kereszteződéséből származik. A repceolajat réparepcéből és káposztarepcéből is elő lehet állítani, hazánkban a káposztarepce terjedt el. Ennek őszi és tavaszi változata is van, de a hazai klímán a tavasziak termése bizonytalan.

A repcemagok olajtartalma 35-48 %, fehérjetartalma 23-25 %, héjtartalma 14-19 %. 250 kg repcemagból kb. 100 kg olaj állítható elő. A repce méhészeti jelentősége sem elhanyagolható, a repceméz igen értékes és finom csemege.A méhek segítségével min. 15 % a termésnövekedés.

 

Az európai kontinensen kb. a XIII. századtól találkozhatunk a repcével, főleg azokban a nyugati (hűvösebb éghajlatú) országokban termesztették, ahol a napraforgó nagyobb hőigénye miatt nem volt vethető.

A repce virágon négy nektármirigy található a porzószálak tövében. A nektármirigyek zöld bibircsek. A repce virágban kevés a nektár, de annak nagy, 45 %-os a cukortartalma. Cukorértéke 0,3-0,5, ez azt jelenti, hogy a méh 2-3 repcevirágban talál annyi nektárt, mint egy akácvirágban. Mindezek ellenére a repce a legfontosabb tavaszi méhlegelő és igen értékes repcemézet ad. A repce akár 2-4 hétig is képes virágozni, a méhek róla nemcsak nektárt, hanem virágport is tudnak gyűjteni.

A repceolajat időszámításunk előtt főleg világításra használták. Olaja nem száradó olaj, ez tette lehetővé világításra történő felhasználását a korszerűbb világítóanyagok (petróleum, világítógáz) megjelenéséig. A XX. században lendült fel ismét a repce termesztése, ekkor már az étkezésben étolajként hasznosították. Ipari hasznosítása is kiszélesedett: a nehéziparban a kohászatban, acélöntéskor edzőfolyadékként szerepelt, fémmegmunkálások során edző-hűtőfolyadék a repceolaj. Nyersanyaga a festék-, szappan-, és mosószergyártásnak, segédanyag a textil-, bőr-, gumi- és műanyagiparban. A gumigyártásban során kénnel keverve kaucsukszerű anyagként, a hadiiparban pedig nitroglicerin gyártására használják. Alkalmazzák még különböző kozmetikai cikkek, kenőcsök gyártásához, de margaringyártásra is.

A repce felhasználhatóságát az olajban található erukasav-mennyisége határozza meg. Az erukasav mind az emberi, mind az állati szervezet számára káros, mivel pajzsmirigy- és érrendszeri megbetegedéseket okoz, carcinogén - rákkeltő hatású. A nagy mennyiségben (45 %) erukasavat tartalmazó fajták kizárólagosan ipari célra használhatóak. Az 1970-80-as években előállított fajták erukasav-tartalma 2-5 % volt, napjainkban az újabb nemesítésű fajták (ún. „00" duplanullás) már 1 %-nál kevesebb mennyiségben tartalmazzák az erukasavat, így ezek minden káros következmény nélkül emberi fogyasztásra használhatóak. Az alacsony erukasav-tartalom mellett növeli ezen fajták értékét, hogy alacsony a glükozinolát-tartalmuk is, ami nagyobb mennyiségben fogyasztva mérgezést okozhat.

A repcemagból az olaj kinyerése után visszamaradó repcedara vagy repcepogácsa értékes fehérjéket tartalmaz, az egyik legkedvezőbb és legolcsóbb takarmány kiegészítő, a repcedara fehérjetartalma kb. 38-40 %. A repcemag  - főleg a héj miatt - kb. 12-17 % nyersrostot is tartalmaz, a nyershamu-tartalom 7,0-8,8 %.

 

 

A repceméz kiváló élettani hatásokkal bír, bár magas magas szőlőcukortartalmának következtében gyorsan kristályosodik, ezért még a méhészek körében is méltatlanul alulértékelt. Ám a gyors kristályosodási folyamatot kihasználva a repcemézből kiváló repce krémméz készíthető, ami egy könnyen kezelhető, krémes állagú finom csemege.